Póknevelde, száraz gombák, tikkadt kecskék

Május elsején minden évben kirándulni megyünk, hiszen valamivel mégiscsak el kell ütni a munkaszüneti napot. Jó, nem titkolom, az volt a cél, hogy gombával töltsük meg a kosarunkat, később pedig a hasunkat. Azt persze figyelmen kívül hagytuk, hogy csapadék híján gomba nem nagyon lesz, de végül is a száraz erdő is erdő. A kirándulás pedig gomba nélkül is kirándulás, legfeljebb hideget vacsorázunk utána.

És azért az erdő mindig hozza a formáját, megnyugtat, ellazít, ad egy kis pihenőt a taposómalom közepén. Meg ad gombát is, bár ilyenkor keveset és nem túl jó állapotban, inkább a szemnek, semmint a gyomornak. És ad pókot is, pláne, ha az ember frissen kikelt babákra lel, akinek még az anyjuk szoknyáján, illetve hálóján a helye.

Kecskét viszont találtunk bőven, igaz, nem egészen aki kapja, marja alapon, mint ahogy az a gombák esetében természetes. Persze ők nem is a vadon szülöttei, sokkal inkább csak az erdőszéli fák adta árnyas útszakaszt használják hűsölésre.

Csak attól félek, hogy egyre inkább ilyen nyarakra kell számítani, és még a kevés árnyékot is elveszítjük az erdőinkből, meg csapadék híján a gombákat is. És ne legyenek illúzióink, a végén már pókok sem lesznek.