Csepel szélén

Csepel és Szigetszentmiklós annyira összenőtt, hogy vannak helyek, ahol nehéz kideríteni, hogy még Budapest 21. kerületében járunk, vagy már a vidéki városban. Gyakorlati jelentősége persze nincs a dolognak, a határ attól még határ marad. És tele van ilyen helyekkel, én pedig valahogy szívesen pihentetem a szemem mezőgazdasági és kertészeti létesítményeken. Meglepne, ha kertészként nem így lennék vele.

Persze nem ezért bringáztam arra, hanem kifejezetten testedzés céljából. Ha viszont már ott voltam, ezt a csodálatos fóliasátor-sort nem hagyhattam ott anélkül, hogy lefényképeztem volna. Lépten-nyomon találok ilyeneket a környéken, és már ezért is érdemes volt ideköltözni. A városi élet kényelme mellett így a vidék nyugalmát is élvezhetem, bár néha szükség van kompromisszumokra. Azok meg egyébként is kellenének, bárhol laknék.

Hazaérve pedig sokkal több kedves meglepetés érheti az embert, mint a belvárosban. Íme, ez a cukiság várt otthon, ámbár tudom, van, aki szerint nem is cuki. Nem mindenki szereti a poloskákat, még akkor sem, ha gyerekek. Ez számomra érthetetlen, de úgy tűnik, a társadalom nagyobb része elfogadja ezt a poloska-gyűlölő álláspontot.