Sunyin néző cápák között

Nem tudom, melyikünk fejéből pattant ki az ötlet, hogy menjünk el szombat délelőtt a Tropicariumba, de kiváló hangulatjavító intézkedésnek bizonyult. Márpedig a hangulatjavítás az elmúlt napok után igencsak esedékes volt.

Oké, a budapesti Tropicarium nem a melbourne-i Sea Life, és főleg nem Cairns trópusi akváriumának elképesztő világa, de azért hozza a varázslatot. Nincs miért szégyenkeznie, vannak fák, műeső, madarak, majmok, halak, cápák, ráják és egy rakat hüllő, amit otthon is szívesen látnék (nem mintha cápát nem, csak az nem fér el a nappaliban).

Viszont villámcsapásként derült ki számomra, hogy mi vonz annyira a cápákban. Tudnak nagyon sunyin nézni. És ezt nem képletesen mondom. Komolyan, időnként van a nézésükben valami gyanúsan kutyaszerű, mint amikor virslit reggelizel, és házi kedvenced a szeme sarkából figyeli, hogy nem esik-e le véletlenül egy falat.

Most már fényképezőgép is volt nálam, nem csak mobil, de ne ringassuk magunkat illúziókba: a galéria, amit összeraktam, nem a National Geographicba való, viszont nem is oda készült. Egy csipet Tropicarium, a teljesség igénye nélkül.