A láma végül nem köpött le
Akit már köpött le láma, észreveszi, ha egy hasonló dél-amerikai patás ilyen merényletre készül. Márpedig engem jó néhány éve a Szegedi Vadasparkban eltalált a meglehetősen gusztustalan önvédelmi töltet.
Akkor is én hibáztam, most is. Szegeden, a park fotózása közben túlságosan közel merészkedtem egy lámacsikóhoz, amit idősebb rokonsága nehezményezett. A köpet csak a kezdet volt, utána még fel is akart lökni az egyébként békés jószág. Nem sok kétségem van afelől, hogy meg is taposott volna, ha van lehetősége. Még mondja valaki, hogy Ausztráliában veszélyesek az állatok!
Ezúttal más volt a helyzet: egy fotó kedvéért puszit csücsörítettem a derék állat felé. Márpedig ilyenkor ő úgy látja, hogy gyűjtögetem a muníciót, és aljas módon szemen köpni készülök. És ha én úgy, ő is úgy! Meg is történt volna a baleset, de mint mondtam, láttam már hasonló előkészületet, és ellenszer is volt a kezem ügyében: azonnal a láma elé tartottam egy sárgarépát, a béke pedig megköttetett.
Érdekes dolog ez a lámaetetés. Szafari park lévén, gurul az autó az állatok között az úton, az ember meg előkészíti a bejáratnál vásárolt jelentős mennyiségű répát. Állatok jönnek-mennek (amíg tart a kaja, addig leginkább jönnek), a humán répa-adagológép pedig végzi a dolgát. Lónak, szarvasmarhának, szamárnak, tevének mindegy milyen méretű a zöldség, a lámának nem, ők –nyilván az állkapcsuk mérete miatt – válogatósak. Közepesnél vastagabb sárgarépát nem hajlandóak elvenni.
Évának persze a könnyebbik vége jutott, leszámítva egy kissé erőszakosan kunyeráló bocit. Szarvasmarha akadt az én ablakomnál is, ahogy tevék és lovak is, szamarak viszont sajnos csak nála jelentek meg a jól megérdemelt tízóraiért.
A szafari után várt minket az élménypark, állatkerttel, cirkuszi előadással, légtornász-bemutatóval, elefántshow-val, ebéddel és fagyival – mi is visszatérünk még egy nagyobb poszttal a Richter Safari Parkba.
