Cirkusz az idő szélén
Ha elindulsz a nagykőrösi Richter Safari Parkba, fogadj meg egy tanácsot: ne akarj komoly lenni! Csodálkozz, élvezd a játékot, válj a részévé, amíg ott vagy, mert megéri! Kicsit visszalépsz most az időben: klasszikus sátras cirkusz, autós szafari és vurstli vár. Mondhatod, hogy ez ma már nem divat, de jól fogod érezni magad. Már persze, ha akarod.
Először a szafari részen kell átjutnod, amihez a legfontosabb, hogy vegyél elég répát a bejáratnál (meg útközben), ne siess, és légy udvarias a lámákkal! Mehetsz saját autóval vagy kisvonattal, és elégedett leszel a parkolóval is. Az élményparkból pedig sűrűn indulnak ketreces autók a nagymacskák és a majmok kifutóiba, hogy testközelből szemlélhesd meg a veszélyesebb parklakókat.
A szafari végén a régi idők kalandparkjaira emlékezhetünk: apokaliptikus dinoszaurusz-erdő vezet a szabadon bóklászó állatok közül az élményparkhoz. A Richter-birodalom ezen része valaha egészen biztosan modernnek számított, mai szemmel azonban kissé bizarr, ám mégis tanúja az általános dinó-imádat korszakának. Egyébként nem is egyedi jelenség: Ausztráliában is láttunk már erdőbe rejtett ősgyík-maketteket.
Az élményparkban aztán ehetsz, kávézhatsz, fagyizhatsz, hajóhintázhatsz, célba dobálhatsz, körhintázhatsz, dodzsemezhetsz, vízibiciklizhetsz kedvedre. Azaz bőven elütheted az időt az előadások között. Ne aggódj, menni fog, kinek-kinek életkora és hangulata szerint akad majd kedvence.
Ha már elfogytak a játékok, belevetheted magad az állatkertbe, ami nem túl nagy, de egészségesnek, kiegyensúlyozottnak tűnő állatokkal találkoztunk. Igaz, hogy ottjártunkkor a többség az árnyékban igyekezett pihegni, de ez a nyári hőségben természetes.
Közben pedig óránként kapsz egy-egy izgalmas előadást: a negyven perces cirkuszi műsor (hiszen Richteréknél mi más lenne?), a szabadtéri légtornász-bemutató és az elefánttréning show számomra több volt, mint érdekes. Az is igaz persze, hogy nagyanyámnak köszönhetően a cirkusz bűvöletében nőttem fel, így a szívemhez közel áll a sátor világa. Egy apró záradék a bátraknak: a cirkuszi előadás után bárki lóra pattanhat a manézsban, a légtornász-bemutatót követően pedig ki lehet próbálni a lengőtrapézt és a biztonsági hálót is.
Szóval állat- és cirkuszbarát emberként végül egész napra ott ragadtunk, pedig eredetileg rövidebbre terveztük a látogatást. A környék többi látnivalója ki fogja bírni azt a pár hetet, amíg majd újra erre járunk.
A Richter cirkuszdinasztia
Ha cirkuszról beszélünk Magyarországon, a Richter név megkerülhetetlen. Ez a név egy többgenerációs családtörténetet rejt magában, amelyben a porond épp olyan természetes közeg, mint másoknak a nappali szőnyege.
A család története az 1800-as évek végére nyúlik vissza, de a mai cirkuszvilágban leginkább Richter József neve cseng ismerősen, aki a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar cirkuszművésze volt. Ő volt az, aki a klasszikus magyar cirkuszhagyományt modern nemzetközi szintre emelte: a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként dolgozott, és komoly szerepet vállalt abban, hogy a cirkuszművészet túlélje a rendszerváltás utáni kulturális átrendeződést. Nála a porond már nemcsak produkciók helyszíne volt, hanem kulturális tér is.
A jelen generációt ifjabb Richter József és Richter Flórián képviseli. Előbbi a Magyar Nemzeti Cirkusz élén az egyik legfiatalabb igazgató a világon, és a Richter Safari Park alapítója. Utóbbi pedig már kamaszként nemzetközi díjakat nyert, a Richter Flórián Cirkusz igazgatója, apja és nagyapja után ő a harmadik generáció, aki lóháton lép porondra. A magyar cirkuszművészek közül csak ők ketten kaptak eddig Arany Bohóc díjat a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon.
